Cikkünkben az új amerikai elnök, Donald Trump győzelmének köszönhetően előtérbe került vállalattal foglalkozunk, amely a Lockheed Martin. Történetét tekintve a Lockheed Corporation repülőgépgyártó céget 1912-ben alapították.
1995 márciusában a Martin Marietta céggel való fúziója után a Lockheed Martin lett a jogutódja.
A Lockheed részvényeivel a New York-i Értéktőzsdén (NYSE) lehet kereskedni LMT ticker (tőzsdei azonosító) alatt. A polgári utasszállító repülőgépek mellett katonai teherszállító repülőgépeket, vadászgépeket, őrjáratozó és felderítő repülőgépeket, helikoptereket és rakétákat is gyárt, valamint az űrtechnika területén is tevékenykedik. A cég világszerte 126 000 embert foglalkoztat. Jelenlegi elnöke és vezérigazgatója Marillyn Hewson.
Tevékenységi kör
A Lockheed Martin egyike a legnagyobb repülőgépgyártő és védelmi vállalatoknak a technológiai iparban. A 2014-es pénzügyi évben a világ legnagyobb védelmi vállalata volt a bevétel alapján. 2013-ban a cég bevételeinek 78%-a katonai értékesítésből származott. Ugyanebben az évben az Egyesült Államok szövetségi kormányának vállalkozói listájának élén állt és közel 10%-ot kapott a Pentagon által kifizetett alapokból. 2009-ben az amerikai kormánnyal 38,4 milliárd dollár összértékű szerződéseket kötött. Külföldi kormányokkal kapcsolatban ez az összeg 5,8 milliárd dollár volt, míg a reklámokból és más szerződésekből 900 millió dollár bevétele származott.
A Lockheed tevékenységi körét öt üzleti szegmensre lehet bontani: repülés; információs rendszerek és globális megoldások; rakéták és tűzerő vezérlés; rotorok és vezérlőrendszerek; űrtechnológiai rendszerek. A vállalat hat alkalommal nyerte el a Collier díjat, melyet a Nemzeti Repülőszövetség ad át minden évben. Legutóbb 2006-ban nyerte el az F-22 Raptor harci repülő fejlesztő csapatának a vezetéséért. Jelenleg az új USAF Space Fence technológia megoldások fejlesztői csapatát vezetik. A Lockheed az első számú szerződő fél az Orion űrsikló parancsnoki moduljának fejlesztésében is. A vállalatnak vannak befektetései egészségügyi rendszerekben, megújuló energiaforrásokban, intelligens energiaelosztásban, valamint kompakt magfúziós kutatásokban is.
Történelem
A Lockheed Corporation és a Martin Marietta egymásba olvadása tulajdonképpen 1994 márciusában kezdődött el, akkor jelentették be ugyanis a vállalatok a 10 milliárd dolláros tervezetüket. Az üzlet 1995. március 15-én véglegesült, amikor a két cég részvényesei jóváhagyták az egyesülést. Mindkét vállalat fontos termékekkel járult hozzá a közösen elindított munkákhoz.
1996. április 22-én a Lockheed Martin 9,1 milliárd dollárért felvásárolta a Loral Corporation elektronikus védelmi és rendszerintegrációs üzleteit. A vállalat 1998. július 16-án elállt azon szándékától, hogy 8,3 milliárd dollár értékben felvásárolja a Northrop Grumman céget. A döntés oka visszavezethető a kormányzati aggodalmakra az új vállalati csoport lehetséges ereje miatt, mivel a két cég együtt ellenőrzést gyakorolhatott volna a Nemzetvédelmi Minisztérium beszerzési költségvetésének 25%-a felett.
A kilencvenes évek végén volt egy „apró” ballépése is a Lockheednek, ugyanis egy marsi atmoszférát kutató műhold, a Mars Climate Orbiter esetében a cég egy olyan szoftvert fejlesztett a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalnak (NASA), amely amerikai mértékegységekben számol, holott metrikusra szólt a megrendelés. Ez az Orbiter elvesztését eredményezte, 125 millió dolláros veszteséget okozva ezzel. Maga az űrhajó fejlesztése pedig további 191,1 millió dollárba került.
A nüansznyi tévedés után két évvel, 2000. november 27-én, a Lockheed eladta az Aerospace Electronics System üzletágát a BAE Systems-nek 1,67 milliárd dollárért. Majd 2001 májusában a Lockheed Martin Control Systems részleget is megvette a BAE.
2001-ben a Lockheed elnyerte az F-35 Lightning II megépítésére szóló szerződést. Ez volt a legnagyobb harci repülőgép projekt az F-16-os óta, mivel elsőkörben 3000 darabot rendeltek belőle.
2006. augusztus 31-én a Lockheed szerzett meg egy 3,9 milliád dolláros szerződést a NASA-tól, hogy megtervezze és megépítse a CEV űrkabint, amely később az Orion nevet kapta. 2009-ben a NASA lecsökkentette a legénységi létszám követelményét, így azóta hat helyett csak négy főt kell elszállítania a Nemzetközi Űrállomásra.
2008-ban a vállalat megszerezte a Nantero vállalat kormányzati üzletágát, melynek keretein belül különböző módszereket és eljárásokat fejlesztettek ki a szén nanocsövek gyártásában a következő generációs elektronikus eszközökhöz. 2009-ben a Lockheed Martin felvásárolta az Unitech vállalatot is.
2010-es évek
2011. május 15-én a Lockheed megvásárolta az első kvantum számítógép rendszert a D-Wave Systems vállalattól. A két vállalat azóta együttműködik, hogy megvalósítsanak egy olyan számítógépes platformot, amely kvantum hőkezelésen alapszik és amely megoldást jelenthetne a legnagyobb kihívást jelentő számítási problémák megoldására. Ennek keretében megalapoztak egy több évre szóló szerződést, ami egy nagyon fontos mérföldkő a két vállalat életében.
2012 közepén a Lockheed bejelentette, hogy 740 fővel csökkenti a munkaállományát annak érdekében, hogy csökkentse a költségeit és megtarthassa a versenyképességét a szükségszerű jövőbeni növekedéshez. Ugyanebben az évben jelentette be a vállalat, hogy Marillyn Hewson lesz a Lockheed Martin vezérigazgatója.
2013-ban a cég együttműködött a DreamHammerrel, hogy kifejlesszenek egy vezérlőszoftvert a pilóta nélküli légi járművekhez. A Lockheed később megvásárolta a skóciai bázisú technológiai céget, az Armor Group-ot. Az indoklások közé tartozott, hogy szeretnék kiterjeszteni a nemzetközi érdekeltségeiket és be akarnak lépni a nem védelmi vállalatok piacára is. 2013 év végén a Lockheed bezárta az Ohio állambeli gyárát és az ott dolgozó 500 alkalmazottat átszállították más helyszínekre.
2014-ben a Lockheed tovább folytatta a felvásárlásokat és megszerezte a Beontra nevű céget, ami integrált tervezéssel foglalkozott és keresleti előrejelző eszközöket tervezett repülőtereknek. Ezzel a vállalat a kereskedelmi repülőterek információs-technológiai üzletágában is terjeszkedik. Az év közepén a cég kapott a Pentagontól egy szerződést, hogy építsenek egy „űrhálót”, ami összegyűjti a Föld körül keringő szemetet, ezáltal elkerülve a szatellitek és űrhajók károsodását.
Tavaly a Lockheed bejelentette azon terveit, hogy a United Technologies vállalattól megvásárolná a Sikorsky Aircraft-ot 7,1 milliárd dollárért. A Pentagon ennek annyira nem örült, mert ezzel csökkenne az ágazatban tapasztalható egészséges verseny. Ennek ellenére a kínai kormánytól megkapták a végső engedélyt az üzlet lebonyolítására, amennyiben hajlandóak 9 milliárd dollárt fizetni. Az üzletet megkötötték és a Sikorsky cég elnökének Dan Schulz-ot nevezték ki.
A Lockheed Martin legutóbbi fejlesztése idén augusztusban lépett hatályba. Kanadai tengeralattjárókra készítettek egy harci rendszert, amit elsőként az MK 48 torpedó tesztelésénél alkalmaztak.
A Lockheed kiemelkedőnek tekinthető a felvásárlások területén, ami a fentiekből is tisztán látható. Ez szépen tükrözi a folyamatos fejlődést, amivel egyre nagyobb befolyást szereznek a piacon. A cég növekedése szépen lekövethető a részvény árfolyamának tanulmányozásával is, amiből kiderül, hogy a 2010-es évek óta a vállalat értéke a háromszorosára nőtt.
Kilátások
A Lockheed részvények kilátásai kimondottan pozitívak. Trump egyik kiemelkedő donorjaként (anyagi támogató), illetve a védelmi szektor várható felfutása következtében a vállalat jó eséllyel pályázik a 19 ezer milliárd dollárnyi - elnöki ciklusonként elköltendő - kormányzati szerződésekből egy zsírosabb falatra. Továbbá, a még mindig alacsony kamatkörnyezetben, a Lockheed által fizetett 2,76%-os osztalék jelenleg még a 30 éves amerikai államkötvény hozammal is versenyképes.
Forrás:
http://www.lockheedmartin.com/us/innovations.html
