A Londoni Értéktőzsdével folytatjuk a világ leghíresebb tőzsdéinek bemutatását. A London Stock Exchange, vagy LSE, jelenleg Anglia fővárosában, Londonban található.
2014-ben Európa legnagyobb, a világon pedig a harmadik legnagyobb értéktőzsde volt, 6,06 billió dolláros piaci kapitalizációval.
1801-ben alapították Londonban a jelenlegi Paternoster téren, közel a Szent Pál Katedrálishoz. A 215 éve létező tőzsde a London Stock Exchange Group része, mely 2007 októberében alakult meg az LSE és a Milan Stock Exchange összeolvadásából. A Londoni Értéktőzsde a világ egyik legrégebbi tőzsdéi közé tartozik és a kezdet kezdetétől számított történelme több mint 300 évre vezethető vissza.
Történelem
A Royal Exchange megalapítása Thomas Gresham angol bankár nevéhez fűződik, aki az Antwerpeni Börze mintáját követte. I. Erzsébet angol királynő nyitotta meg 1571-ben. A 17. században a tőzsdeügynökök ki voltak tiltva a Royal Exchange-ről a durva kereskedési módszereik miatt. Ezért arra kényszerültek, hogy egy másik létesítményből működjenek, nevezetesen a híres Jonathan kávéházból.
Ebből a kávéházból kezdte el vezetni 1698-ban egy John Casting nevű bróker néhány nyersanyag, deviza és a fontosabb árucikk árfolyamát, mint például a só, a szén és a papír. Ezt a listát eleinte nem naponta frissítették, hanem hetente pár alkalommal tették közzé.
Később ez a lista átkerült a Garraway kávéházba. A nyilvános árveréseket egy bizonyos idő alatt folytatták le, méghozzá egy gyertya elégési idejét vették alapul. Ez a „by inch of candle” aukciók néven vált ismertté. Közben csatlakoztak vállalatok is, hogy emeljék a tőkét, valamint a királyi udvar is előteremtett némi pénzt, amivel támogatták a kereskedést. Ezek az első dokumentációk a forgalomképes értékpapírok szervezett kereskedésére Londonban.
A londoni nagy tűzvészben megsemmisült a Gresham Royal Exchange épülete, amit újraépítettek és 1669-ben üzembe helyeztek. Ezzel eltávolodtak a kávéházaktól és egy lépéssel közelebb kerültek a modern tőzsde szerkezetéhez. Ekkor született meg a szabályozott részvénypiac, ami rövidre vágta az engedély nélküli brókerek problémáját. Ennek érdekében az országgyűlés 1697-ben súlyos büntetéseket vetett ki, pénzügyileg és fizikailag egyaránt.
A brókerek maximális létszámát 100 főben állapították meg, ami később a kereskedések növekedésével bővült. Ez elkerülhetetlenül más problémákhoz vezetett, például a tőzsdeügynökök elhagyták a Royal Exchange épületét és London utcáin kezdtek kereskedni. Ezek az utcák Exchange Alley-ként voltak ismertek és az Angol Nemzeti Bank (Bank of England) közelében helyezkedtek el.
A Hét Éves Háború után (1756-1763) a Jonathan kávéház 150 brókerrel létrehozott egy klubot és magalapított egy hivatalos részvénytőzsdét. 1801-ben vezették be az első szabályozott árfolyamjegyzői szobát, de ezt nem minden résztvevő üdvözölte szívélyesen. Az első kereskedési napon a tagsággal nem rendelkező embereket a rendőrségnek kellett kivezetnie. Ennek ellenére egy új és nagyobb épületet kezdtek el tervezni. Ennek alapkövét William Hammond fektette le és az épület avatásán a bejárat felett már be volt vésve a „The Stock Exchange” felirat.
A tőzsde első éveiben még mindig nem voltak tiszta szabályozások és jogi alapok lefektetve. Ezért 1812 februárjában a General Purpose bizottság egy ajánlatot tett közzé, amely később az első törvénybe iktatott tőzsdei szabálykönyv lett. Annak ellenére, hogy a dokumentum nem volt annyira bonyolult, az egyes témák kidolgozottsága mégis összetett volt.
A kormányzati engedélyeknek és a növekvő kereskedési forgalomnak köszönhetően a tőzsde fokozatosan a pénzügyi élet elfogadott részévé vált a városban. Az újságok és a nyilvánosság folyamatos kritikái ellenére a kormány a szervezett piacot arra használta, hogy tetemes mennyiségű pénzösszeget szerezzen a Napóleon elleni háborúban.
A háborút követő években, amikor szembe kellett nézni a növekvő világgazdasággal, a külföldi kölcsönök olyan országoknak, mint például Brazília, Peru és Chile, szintén bővülő piaci lehetőségeket kínáltak. A külföldi piacok megjelenése a tőzsdén lehetővé tette egyre több kereskedő részvételét. A tengerentúli üzletek folyamatos növekedése végül azt eredményezte, hogy külföldi értékpapírokkal is lehetett kereskedni a tőzsde épületén belül.
Miközben London élvezte a nemzetközi kereskedés lehetőségét, Nagy-Britannia többi része is élvezte a gazdasági fellendülést. Két másik város mutatott még különösen nagy gazdasági növekedést, ezek voltak Liverpool és Manchester. Következésképpen mindkét városban megnyitották a részvénytőzsdét 1836-ban. Ebben az időszakban némely részvény árfolyama 10, 20, vagy akár 30 százalékot is emelkedett hetente.
A tőzsdei kereskedés folyamatosan bővült a következő évtizedek alatt. Aztán jött a jól ismert történet a két világháború alatt, illetve között, amikor bezárták a tőzsdéket, valamint erős visszaesés volt tapasztalható a tőzsdekrachok hatására. A 20. század első fele a bizonytalanság korszaka volt, aztán az 1950-es évek végétől újból megindult a részvénypiac fellendülése. Emiatt egy új és sokkal alkalmasabb helyet kerestek a tőzsde elszállásolására. A 26 emeletes Stock Exchange Tower építési munkálatai 1967-ben kezdődtek el. II. Erzsébet királynő avatta fel az épületet 1972. november 8-án.
Az 1973-as év változást hozott a részvénytőzsdén. Először is két tilalmat eltöröltek. Másodszor pedig az LSE egyesült 11 másik (Brit és Ír) tőzsdével, beleértve a Skót Értéktőzsdét is. A terjeszkedés egy új vezérigazgatói poszt bevezetését indítványozta. Egy kiterjesztett keresés után Robert Fell bizonyult alkalmasnak a pozíció betöltésére.
Az FTSE 100 indexet 1984 februárjában indították el. A leghasznosabb indexek egyikévé vált, amely leköveti a 100 legnagyobb Brit vállalat árfolyamának mozgását. A kormányzati változtatások 1991-ben folytatódtak, amikor a Tőzsdei Tanács szerepét átvette az Igazgatótanács.
2004-ben a Londoni Értéktőzsde Hong Kongban nyitott irodákat és több mint 200 vállalatot vonzott be Ázsiából, illetve a Csendes-óceáni régióból. Az LSE történetében a legnagyobb IPO (elsődleges tőzsdei kibocsátás) 2011 májusában történt. A Glencore International 10 milliárd dolláros értékkel lépett a piacra.
Az LSE, illetve annak elődje, a Royal Exchange több mint 200 éven át a világ legnagyobb értéktőzsdéje volt. Árainak alakulása alapvetően befolyásolta a kontinens fejlődőben levő pénz- és tőkepiacainak helyzetét. Első helyét a nagy tőzsdék között a 20. század közepén elveszítette, mind a New York-i, mind a tokiói börze nagyobbá vált. Ezzel együtt a Londoni Értéktőzsde forgalma már kilencvenes évek végén is meghaladta az ezermilliárd dollárt. Vezető szerepe Európában a mai napig vitathatatlan.
Forrás:
