Az első cikkben arról volt szó, hogy miért fontos a teljes tőkéhez képest alacsony 0.5 – 2% közötti kockázatot vállalni minden egyes kereskedésben, ami által védekezni tudunk a nagyobb veszteségek ellen.
Ezen kívül bemutattuk a „stop” megbízást, melynek használatával precízen beállíthatjuk és limitálhatjuk, hogy pontosan mekkora kockázatot vállalunk az egyes pozíciókban.
Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy a legjobbak miként tesznek szert nagy profitokra. Ez is egy egyszerű elv, aminek a betartásához elsősorban fegyelemre és türelemre van szükség. A profi befektetők pozícióba lépést követően, miután jónak bizonyult egy döntésük és az árfolyam számukra kedvezően változik, engedik, hogy a pozíció termelje a profitot. Nem zárják le idő előtt gyorsan, kis profitot realizálva, hanem várnak türelmesen és hagyják, hogy mozogjon a céláruk felé. A világ legjobbjai mind kivétel nélkül „többszörös” profit célokat rendelnek az egységnyi kis kockázat mellé. Jellemzően 3-4-5, vagy akár tízszeres profit célokat használnak, mely biztosítja számukra, hogy akár gyenge találati arány mellett is jelentős hozamokat tudjanak elérni. Így többször is tévedhetnek, mint ahányszor helyes döntést hoznak.
Már a kereskedés megnyitása előtt felmérik, hogy az előre meghatározott kismértékű kockázat mellé vajon társul-e elég magas profit potenciál. Ha nem, akkor elengedik és várnak a következő lehetőségre. Csak akkor lépnek pozícióba, ha a feltételeiknek megfelelő kockázat – hozam arány biztosított. Belépéskor meghatározzák az ideális célárat vagy a feltételeket, amiknek teljesülése esetén a kereskedésből ki fognak szállni. Ez után pedig várnak, hogy az árfolyam elérje azt és közben szabályok szerint menedzselik a pozíciót, hogy megtartsák a már elért profitot. Nincs spontán reakció, mindig kontrollban vannak és pontosan tudják, hogy mit, mikor és miért fognak csinálni.
Az eredménytelen kereskedők és a profik épp ellentétesen viselkednek. A statisztikák szerint a kezdő kereskedők jellemzően a túlméretezett pozíciók miatt veszteségesek. Ők gyakran „REMÉNYKEDNEK” abban, hogy egy rossz és túl nagy kockázatú trade, vagy befektetés majdcsak megfordul. Ezért túl hosszú ideig hagyják az árfolyamot maguk ellen menni mire belátják, hogy tévedtek, de ekkorra már sokszor jelentősebb veszteségeket szenvednek el. Az igazi profik nem csinálnak ilyet. Ők gyorsan lezárják, amikor egy döntésük rossznak bizonyul és a pozíció ellenük megy.
A tapasztaltabb, de még nem profi kereskedőknél pedig elsősorban az idő előtt lezárt pozíciók a felelősek a veszteségekért. Ők már nem szenvednek nagy vesztőket, de még kapkodnak és ezért idő előtt kiszállnak a kereskedésekből, mielőtt a teljes potenciájának megfelelő hozamot tudnának elérni. Így a kis profitok nem képesek a vesztő kereskedéseket ellensúlyozni és megakadályozzák a folyamatos jó eredmények elérését. A világ legjobbjai megtanulták elengedni a kereskedést, amikor az már nyereséges és hagyják az árfolyamot mozogni. A nagyobb profitok így túlteljesítik a kisebb vesztőket.
A továbbiakban a harmadik alapszabályról lesz szó, ami szinte már közhely, olyan sokan ismerik: OLCSÓN VEGYÉL, DRÁGÁN ADJ EL! A kérdés megint az, hogy milyen módon valósítjuk ezt meg? A világ legsikeresebb befektetői és tőzsdei kereskedői kivétel nélkül mind stratégiákat hajtanak végre és terv szerint dolgoznak. A stratégiák fontos része pedig a megfelelő időzítés.
Nézzünk meg egy pár egyszerű példát, ahol láthatjuk a gondolkodásmódot, vagyis hogy miként közelítenek a piachoz. Itt is látható lesz a hozzáállásbeli különbség a profik és a kezdők között. Vegyünk például egy emelkedő piacot. Az elvet betartva az emelkedő piacokon nem a felső szinteken, hanem az alsó szinteken kívánnak vásárolni. Tehát nem akkor vesznek, amikor az árfolyam egy új csúcson van, hanem megvárják, amíg az árfolyam alacsonyabb szintre süllyed. A csúcsokon jellemzően a kezdők vásárolnak. A profik várnak, hogy az ár elérkezzen egy olyan vételi szintre, ahol olcsóbb. Ugyanúgy, mint az áruházi leértékelések idején, amikor egy üzletet tömegesen elárasztanak a vásárlók. Vagy mint egy nagy vevő, aki jelentősebb tétel esetén árengedményt követel. Így járnak el a professzionális nagy befektetők is, megvárják, amíg diszkont áron tudnak beszállni.
A következő példában képzeljük el, hogy az ár elérkezik egy csúcs szintre, ahol a profik eladnak, majd alacsonyabbra süllyed, ahol újból vásárolnak. Vagyis az történik, hogy a magas árszinten a profik nem vesznek, hanem pozíciót zárnak. A csúcson a kezdők vesznek. A tapasztalt és sikeres kereskedők várnak, amíg az árfolyam lejjebb süllyed egy fontos referencia szintre. Aztán egy újbóli emelkedés után elérkezünk a csatorna tetejéhez, amely egy magas ár, ezért nem vételi szint. Itt a profik újból eladnak. És kik azok, akik megveszik tőlük? A kezdők, akik terv nélkül szeretnének csatlakozni egy emelkedő árhoz. A sikeres befektetők kivárják, hogy az ár elérjen egy alacsonyabb szintet.
Ez az egyik módja, ami szerint a profik a lehetőségeket kihasználják egy emelkedő piacon. Azonban a világ legjobb befektetőinek az a célja, hogy a pénzük - ami az eszközük - dolgozzon számukra lehetőleg minden piaci körülmény között. Tehát olcsón akarnak venni és drágán eladni emelkedő, csökkenő vagy oldalazó árfolyamok esetén is. Természetesen erre is megvannak a stratégiák, amelyek biztosítják a jelentős profitot alacsony kockázat mellett. A cél, hogy a megfelelő piaci körülmények között hajtsuk végre a megfelelő stratégiát.
Mostanra megismerhette a professzionális befektetői hozzáállást és láthatta, hogy valójában viszonylag egyszerű és könnyen alkalmazható elvekről van szó. Zárásképpen nézzük meg, hogy ennek ellenére miért vallanak olyan sokan kudarcot a tőzsdén? Mert hiába tudják sokan ezeket a szabályokat, nem tartják őket be! Ami megkülönbözteti a profikat az amatőröktől, hogy ők elképesztően jók a végrehajtásban. Pontosan betartják azt, amit rögzítenek a szabályaikban. Miként érik ezt el? Sok gyakorlással és tapasztalattal, amit az évek alatt összegyűjtöttek! Mit tehet, ha ÖNNEK nincs ennyi ideje, de szeretne a tőzsde nyújtotta kivételes lehetőségekben részt venni? Két lehetősége van. Vagy tanul, vagy együtt dolgozik valakivel, aki már megtanulta és tapasztalt.
